Köszöntjük Mályinka község weboldalán!

Polgármesteri köszöntő

 

Tisztelettel és szeretettel köszöntök minden kedves érdeklődőt Mályinka község hivatalos honlapján!

 

Megtisztelő számomra, hogy polgármesterként elsőként üdvözölhetem az ide látogató érdeklődőket.

Külön örömmel köszöntöm településünk lakóit is, akiknek reményeink szerint hasznos segítséget nyújt honlapunk a mindennapi ügyintézés során, tájékozódhatnak az Önkormányzat működéséről, céljairól és elért eredményeiről. Kérem, forduljon bizalommal hozzánk!

Polgármesterként arra törekszem, hogy Mályinka nyugodt, kényelmes, korszerű, biztonságos otthon legyen minden itt élő számára és ennek eredményeként az összetartozás érzése erősödjön a település lakóiban.

Községünk az ország egyik legszebb természeti környezetében, hegyek-dombok ölelésében, a Bükk-hegység északi lábánál fekvő település, ami nyugodt, csendes, látnivalókban gazdag élményt nyújt minden idelátogató vendégnek.

Fogadják bemutatkozó oldalainkat olyan szeretettel, mint ahogy mi, mályinkaiak fogadjuk a hozzánk érkező vendégeket.

További kellemes, hasznos böngészést kívánok honlapunkon és várjuk személyesen is Mályinkán!

 

Tisztelettel,

Győrfi Gábor
polgármester

 

 

 

Győrfi Lajos

Az Én falum

Vastag bőrkötésű, színes lexikonba
nem írta be nevét a történelem,
én véstem szívembe még gyermekkoromban,
és azóta hűen őrzi kebelem.

A térkép se jelzi nagy piros betűvel
A földgolyón merre, hol található,
De büszke vagyok rá, s mindig emelt
Fővel mondhatom el róla, ami mondható.

Egy kis falu ez a Bükk hegység tövében,
Néhány görbe utca, fehér házsorok,
Torony nélkül áll a templom is középen,
Körülötte népes, közös udvarok.

Nincsen különösebb nevezetessége,
Nekem mégis oly szép, s mindig oly csodás,
Jöhet tavasz, nyár, ősz, de télen sincs vége,
Örömöt hoz minden évszakváltozás.

Itt ragyogott rám az első nap sugára,
Még ezerkilencszázharmincnégy telén,
Itt kulcsoltam kezem először imára,
Szerető jó anyám puha kebelén.

Ebben a faluban jártam iskolába,
Jó tanítóm hányszor kért és bíztatott.
-Tanulj fiam tovább, meglásd nemsokára
híres ember leszel, ha így folytatod!

Ám hiába kérlelt, mégis itt maradtam,
Nem vágytam soha a hírnév s rang után,
Apámat követtem, szántottam, arattam,
Magához ölelt e kis dombos határ.

Így teltek napjaim míg felcseperedtem,
Még a legénysorba alig tartozám, 
Midőn egy kislányba szerelmes itt lettem,
Itt égett az első csókom homlokán.

Reményekkel teli boldog ifjúságom
Gondtalan évei itt telének el,
Hát ez az én falum, ez az én világom,
Ajkam szüntelen csak róla énekel.

Sok kedves emlékem fűződik e tájhoz,
Fel-fel rajzolódik előttem a kép,
S mint fémet a mágnes, akként vonz magához,
Engem e kis falu, e parányi nép.

Nem is tudnám soha mással felcserélni
Becsszavamra mondom, úgy áldjon az ég.
Igazán boldogon csak itt tudok élni,
És meghalni egykor, ha eljön a vég.

Járhatok bármerre a kerek világon,
Nem vakít el a fény, nem visz el az ár,
Mert a távolból is e kis falut látom,
A szülőházat, mely mindig visszavár.

Szent nekem e hely, hol bölcsőben ringatva,
Dúdolva altatott egykor jó anyám.
Innen kísérjenek utolsó utamra,
S itt hulljon egyszer e föld göröngye rám.

Míg ott lenn a mélyben alszom örök álmom, 
Itt fenn az élet csak hadd menjen tovább.
Síromnál zokogva senki meg ne álljon,
Hiszen az anyaföld nekem nyugtot ád.

Az a kívánságom, kik e közösségben
Élnek és dolgoznak, míg szívük dobog,
Éljenek egymással mindig békességben,
Legyenek gazdagok, s nagyon boldogok.

Akkor is ha már a korhadó fejfákon
Olvashatatlan lesz az ősök neve,
Éljen e kis falu, s majd az unokákon
Virágozzon tovább szép, s jó hírneve!